Az elmúlt években az ivóvízellátásra alkalmas vízkészletek jelentősége és ezzel együtt a vízbázisvédelem fontossága szerte a világon megnőtt.
A vízbázisvédelem fogalmát használhatjuk általános értelemben a vízkészletek védelmére, de szűkebb és szakmaibb értelemben a vízkészletek egy kisebb részének fokozottabb, kiemeltebb védelmét értjük alatta. A védelem kiterjed a vízkivételi művekre, vízbeszerző létesítményekre is.
Magyarország természeti adottságainak köszönhetően a közműves ivóvízellátás döntő mértékben, felszín alatti vízkészletekre települ. Bár a felszín alatti vizek a felettük lévő földtani képződményeknek köszönhetően jóval védettebbek, mint a felszíniek, ugyanakkor ez mégsem jelent teljes biztonságot, hiszen a fedő képződmények az esetek jelentős részében vékonyak vagy kevésbé vízzáróak, ezáltal lehetővé teszik a felszínen jelenlévő szennyezőanyagok leszivárgását a vízadó rétegekbe és előbb-utóbb megjelenhetnek a kitermelt vízben is. Az ilyen földtani környezetben lévő vízbázisokat veszélyeztetettségük folytán sérülékenynek nevezzük.
A vízgazdálkodási törvény szerint a vízbázisvédelem egyaránt szerepel az állami, az önkormányzati ill. a vízitársulati feladatok közt. A jövőbeli vízigények kielégítésére, illetve esetlegesen elszennyeződött vízbázisok kiváltására szolgáló távlati vízbázisok előzetes biztonságba helyezése és védelme kizárólagos állami feladat mindaddig, míg konkrét felhasználói igény jelentkezik. A vízjogi engedély alapján igénybevett (üzemelő) ivóvízbázisok védelme viszont már az engedélyes feladata.
A vízgazdálkodási törvénnyel összefüggésben 1997-ben született meg a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet. A rendelet hatálya az ivóvízminőségű vízigények kielégítését, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló, igénybe vett, lekötött vagy távlati hasznosítás érdekében kijelölt vízbázisokra, továbbá az ilyen felhasználású víz kezelését, tárolását, elosztását szolgáló vízilétesítményekre terjed ki, amelyek napi átlagban legalább 50 személy vízellátását biztosítják. A rendelet szerint ezeket a vízbázisokat fokozott védelemben kell tartani. Közcélú vízilétesítmény esetén kötelező a vízbázis védelme érdekében a védőterület, védőidom, védősáv kijelölése, míg saját célú vízilétesítmény esetén ez csak lehetőség, melyről az üzemeltető dönt. A rendelet a védőterületi rendszer mellett bevezeti a területhasználati korlátozásokat is, melyek együttesen szolgálják a vízbázisvédelem céljait.
A védelembe helyezés céljából a területileg illetékes vízügyi hatóság övezetes elrendezésű védőövezeteket (felszíni védőterületet valamint felszín alatti védőidomot) valamint a vízkezelő, -tározó, -szállító létesítmények esetén védősávot jelöl ki határozatban mind az üzemelő, mind a távlati vízbázisok vonatkozásában. Az egyes övezetekhez különböző területhasználati korlátozások tartoznak, amelyek a vízkivételi helytől kifelé távolodva enyhülő jellegűek. A használati korlátozásokat a rendelet 5. számú melléklete tartalmazza.
A védőterületi határok számítása hidrodinamikai modellel, az úgynevezett „elérési idők” alapján történik, vagyis a tervezők a számítások során meghatározzák a felszínen azt a távolságot, ahonnan a vízrészecske adott idő alatt elér a konkrét vízkivételi helyhez. A jogszabály értelmében 20 napos, 6 hónapos, 5 éves és 50 éves elérési idejű védőterületeket különböztetünk meg.
- Belső védőterületnek nevezzük a 20 napos „elérési idejű” felszíni területet, ahol csak a vízmű létesítményei lehetnek és csak ivóvíztermeléssel kapcsolatos tevékenységek folytathatók. A területet minden esetben be kell keríteni, oda csak a kezelőszemélyzet léphet be. A vízmű tulajdonosának rendelkeznie kell a terület tulajdonjogával.
- Külső védőterület a belső védőterületet veszi körül és 6 hónapos elérési idő tartozik hozzá. Csak akkor kell kijelölni, ha a védőidomnak van felszíni metszete.
A külső védőterületen szigorúan szabályozott az építés, közlekedés, földhasználat és minden olyan egyéb tevékenység, ami a fedő-vagy vízvezető réteget érinti (pl. bányászat, kútfúrás).
- Hidrogeológiai védőterület a védelem további fokozata, aminek „A”, „B” és „C” zónája lehet. Az „A” jelű az 5 éves a „B” jelű az 50 éves elérési időkhöz tartozik, míg a „C” jelű annak a teljes vízgyűjtő területnek a határát jelzi, ahonnan a felszínre hulló csapadék egyáltalán eljuthat a vízkivételi helyhez (teljes utánpótlódási terület).
Jogszabályban tiltott tevékenységek az „A”, „B” és „C” zónákban:
Hidrogeológiai „A” védőövezet:
- Lakótelep; új parcellázás üdülőterület kialakítása
- Települési folyékonyhulladék-lerakó létesítése és üzemeltetése
- Települési hulladéklerakó (nem veszélyes hulladékok lerakása)
- Erősen mérgező vagy radioaktív anyagok előállítása, feldolgozása, ilyen hulladékok tárolása, lerakása
- Mérgező anyagok előállítása, feldolgozása, tárolása
- Veszélyeshulladék-ártalmatlanító
- Veszélyeshulladék-lerakó
- Élelmiszer-ipari szennyvizek szikkasztása, hulladékaik tárolása
- Egyéb ipari szennyvíz szikkasztás
- Hígtrágya és trágyalé kijuttatása termőföldre
- Hígtrágya- és trágyalé leürítés
- Szennyvízöntözés
- Növényvédő szer-kijuttatás légi úton
- Növényvédőszer-tárolás és -hulladék elhelyezés
- Növényvédő szeres eszközök mosása, hulladékvizek elhelyezése
- Állathullák elföldelése, dögkutak létesítése és működtetése
Hidrogeológiai „B” védőövezet:
- Erősen mérgező vagy radioaktív anyagok előállítása, feldolgozása, ilyen hulladékok tárolása, lerakása
- Veszélyeshulladék-lerakó
- Egyéb ipari szennyvíz szikkasztás
- Hígtrágya- és trágyalé leürítés
Hidrogeológiai „C” védőövezet:
A korlátozások nincsenek konkrétan előírva, de meghatározásuk nem lehet szigorúbb, mint a „B” övezetnél előírtak.