Központi vízkárelhárítási bejelentések: +36 20 266 3333
Széchenyi logo
Központi vízkárelhárítási bejelentések: +36 20 266 3333

Helyi vízkárelhárítás

A vizek kártételei elleni védekezés szabályairól szóló 232/1996. (XII.26.) Korm. rendelet 1.§ 4. pontja szerint a helyi vízkárelhárítás az árvíz-, belvízvédekezés céljából kiépített védőművek hiányában a fellépő káros vizek elleni védekezés, továbbá az elöntések folytán a területen szétterült vizeknek a vízfolyásokba, csatornákba vezetése.

Helyi vízkár kialakulhat sík- és dombvidéki területen is, a vízkárjelenségek ellen alkalmazható védekezési módok ennek függvényében eltérnek egymástól. A helyi vízkárjelenségek kiváltó oka leggyakrabban a hirtelen bekövetkező, nagy mennyiségű csapadék hullása.

A síkvidéki vízkárjelenségek oka, hogy a kis esésű területekről lassan folyik le a víz, hiányoznak az elvezető árkok és a csatornák. Ilyenkor a talaj felső rétege csapadékkal telítődik, és kialakulnak a kisebb vízfoltok, melyek aztán egybefüggő elöntési területet képezhetnek. A magas talajvízszint gyorsítja a belvízképződést.

Síkvidéki vízkár eseményeknél többnyire a vízkormányzást szokták alkalmazni (nagyobb kiterjedésű kisebb mélységű belvizeknél), mely tulajdonképpen a víz célzott irányítását jelenti az árkok és belvízcsatornák között, valamint a víz visszatartását és a tovább vezetését kordinálja. A gyors levonulás érdekében – szükség esetén – szivattyúzás is alkalmazható.

A dombvidéki vízkárjelenségek főként gyors lefolyásúak. A területen levonuló víztömeg ilyenkor megbontja a talajfelszínt. A víz a szállított hordalékkal együtt a mezőgazdasági területeket, az utakat, a vasutakat és a településeket is veszélyeztetheti. A jelentős csapadékesemények következtében nagy mennyiségű hordalék halmozódhat fel, mely megakadályozza a víz elvezetését, és az kilép a mederből. Ez a műtárgyakban, burkolatban és a mederben is kárt okozhat, mely jelentős helyreállítási költséggel járhat.

Megelőzésként célszerű tározókat és záportározókat építeni, a műtárgyakat (elsősorban a csapadékvíz-elvezetést szolgálókat) megfelelően karbantartani, védelmi anyagokat a területen tárolni, továbbá a lefolyást gátló anyagokat rendszeresen eltávolítani a létesítményekből. A bekövetkező vízkáresemények elleni hatékony védekezés azonban nehézkes, mivel nem igazán lehet előre jelezni a szélsőséges csapadékjelenségeket.

A legjobb védekezési mód sík- és dombvidéki területeken egyaránt a megelőzés.

Helyi vízkárelhárításra a KDTVIZIG működési területén elsősorban dombvidéki vízfolyások esetében kerül sor.

Az utóbbi évtizedekben történt jelentősebb helyi vízkáresemények:

A települések területén lokálisan kialakuló vízkárok helyi vízkárnak tekintendők.

A települési (helyi) vízkárelhárítás önkormányzati hatáskörbe tartozó védekezési forma.

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény VI. Fejezete rendelkezik a védekezésre kötelezettek esetén, hogy a vizek kártételei esetében milyen feladatokat kell ellátni. Pl.: védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, védekezés.

A 232/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 6.§-a adja meg, hogy a védekezés műszaki feladatainak helyi irányítását ki látja el.

A 8.§-a a védekezésre kötelezettek feladatait részletezi a védekezésre való felkészülés során: a védőművek, azok műtárgyai és tartozékai, valamint a védekezési berendezések, gépek, eszközök és felszerelések karbantartását; a védekezési tervek és nyilvántartások elkészítését, kiegészítését; a saját védelmi szervezetek megszervezését és felkészítését, továbbá a felsoroltak rendszeres, évenkénti felülvizsgálatát; védekezési gyakorlatok tartását.

A 14. §-a a védekezési készültségi fokozatok elrendelésének, módosításának, illetve megszüntetésének lépéseit tartalmazza.

Települési (helyi) vízkár esetén tehát a védekezésre kötelezettek, vagyis elsősorban az önkormányzatok feladata a települési (helyi) vízkárelhárítási tervek elkészítése / elkészíttetése (az erre jogosultsággal rendelkező felelős tervezővel), melyre egy módszertani útmutató került kidolgozásra.